A vak reménye 1.rész

                                                         1 rész.

Kaname kint ült a hinta ágyon a virágos kertben, Ichigo odament.

- Szép napunk van, igaz Kaname?

- Ichigo?

- Igen!

- Tényleg szép napunk van.

-  Nem jössz be már várnak a zongoránál?

- Miért, kell nekem reggel is zongoráznom?

- Tudod, így több a bevétel. Na, gyere.

- Jó. Segítenél?

- Hát persze. Irány befelé!

- Jaj, ne hülyéskedj már.

Majd Ichigo bekísérte Kanamét és leültette a zongorához. Hirtelen csönd lett a teremben. Mindenki azt várta, hogy elkezdődjön a gyönyörű zongorajáték. Kaname kihúzta magát, majd megszólalt a zongora mély hangjai majd beléptek a magas hangok. Az eleje lassú és szomorú volt, de a magas hangok beléptekor a darab vidámra váltott. Ahogy ránézünk az emberekre, mindenki arcán valami érzést keltett Kaname játéka és a zenéjében érezni lehetett a szenvedélyt. Egyszerűen gyönyörű és varázslatos volt. Miután abba hagyta a játékot néhány percig míg Kaname fel nem állt addig csönd volt, fölállt és mindenki tapsolt. Kaname boldogan ment ki mivel újabb emberekkel oszthatta meg a tudását.

- Kaname ez gyönyörű darab volt – mondta Ichimaru ezt a darabot még nem hallottam, te írtad?

- Igen, de ki kérdezi? – Ichimaru?

- Igen.

Kaname elmosolyodott. Látszott az arcán, hogy jól esik neki. Kicsit még el is pirult.

- Tényleg tetszett?

- Igen és itt ha, szépen megkérlek, írnál nekem is egy ilyen szépséges darabot?

- Hát persze.

- Köszönöm.

Majd Ichimaru elment. Kaname szerelmesen nézett utána. Ichigo látta, de nem szólt bele, még ő is elmosolyodott húgán. Ichigo érezte, hogy Kaname jól választ. Hiszen Kaname nem, látta az arcát, de a hangját hallotta és kedvességét pedig érezte. Ishidának nem tetszett rosszindulatúnak tartotta Ichimarut. Míg nem az egyik nyári napon egy új fiú szállt meg a fogadóban, Genpachinak hívták. Ishida szerint ő lenne az ideális Kanaménak elvégre neki szőke haja van és kék a szeme és szépek a ruhái. Kanaménak barna a szeme és a haja is. Ichimarunak pedig, barna a szeme és fekete a haja. Az egyik ebéd közben Ishida észrevette, hogy az a Genpachi nevű srác nézi Kanamét. Ishida oda ült hozzá.

- Tetszik?

- Ki?

- Kaname a zongorás lány.

- Miért kérdezed, talán a bátyja vagy?

- Nem vérszerinti, de gyerek kora óta ismerem.

- Akkor ki a bátyja?

- Aki szemben ül vele.

- És az ki ott mellette?

- A barátja.

- Nekem nem úgy néz ki.

Mindeközben Ichigóék befejezték az ebédet és elmentek.

- Hé, Ishida nem jössz?

- Majd később.

- Oké!

                                                     -Folyt köv.-

    Juruichi Hanataro