Nyaralásból szerelem?

A nevem Jasmine húsz éves vagyok és igen még mindig az apukámmal élek és a húgommal Lily-vel aki tizennyolc éves. Anyukám akkor halt meg mikor Lily megszületett. Szóval én sem nagyon emlékszem rá. Apa nagyon szeret minket bármint megtenne értünk. Én tudom, hogy csak jót akar, de ezúttal úl messzire ment. Még hogy nyaralás? Jó nekünk itthon is. De, ez még semmi. Hova megyünk? Valami Korea. Jó hogy nem pitypang falvára, de most komolyan. Bár, lehet, hogy apának igaza van, jót tenne egy kis kikapcsolódás, elég sok dolgon mentem mostanában keresztül. Michaellel öt év után szakítottunk ami elég nagy sokként ért.
Egy héttel később:
- Jasmine igyekezz soha nem érünk a reptérre. - kiabált Lily.
- Azért remélem, hogy nem valami no name városba megyünk, ahol még egy diszkó sincs. - mondtam felháborodottan.
- Kislányom megnyugodhatsz a fővárosba megyünk Seoul-ba.
Korea Seoul:
- Na, Jasmine, hogy tetszik?
- Hát, apa nem rossz de…
- De, mi? Jasmine az isten szerelmére, miért nem tetszik? Pedig annyira szép…
- Lilye, neked minden szép csak ne keljen otthon lenni.
- Ez nem igaz.
- De, igen valld csak be.
És ebben a pillanatban az út másik oldalán négy nagyon helyes rác állt.
- Nézd, Jasmine milyen helyes srácok és az egyik téged néz.
- Álmodozz csak nyugodtan húgi.
- Jaj, nézd át jönnek…
- Lily, higgadj le.
- És mi van ha leszólítanak?
- Képzelődj mert, úgysem fognak.
- Sziasztok lányok - köszönt az egyik.
- Nektek is.
- Újjak vagytok?
- Igen, de csak nyaralni jöttünk.
- Mi a nevetek?
- Ja, persze egyből név és mindjárt hotel szoba szám is kell. Álmodj csak tovább.
- Oké akkor mi is megmondjuk a miénket és utána ti is, jó?
- Rendben.
- Az én nevem Eunhyuk.
- Én Junsu vagyok.
- Én Leeteuk.
- Én meg Hangeng.
- Na, tudjátok a miénket. Most mondjátok meg a tieteket.
- Én Jasmine vagyok. Ő meg a húgom Lily.
- Lányok szerettek bulizni? - kérdezte érdeklődően Hangeng.
- Én igen Lilye nem annyira.
- Oh, értem…Nekünk most mennünk kell.
- Majd valamikor összefuthatnánk. - mondta az eddig csöndben lévő Leeteuk.
- Lányok indulhatunk? - kiabált apa tíz méteres körzetből.
- Igen apa indulhatunk. - kiáltottuk vissza kórusban Lily-vel.
- Hát lányok nagyon örültünk, de nekünk most már tényleg mennünk kell. Sziasztok!
- Sziasztok!
Hotel: este 19:00
Úgy döntöttem, hogy keresek egy jó diszkót és bulizok egyet. Úgy sincs más dolgom szóval…
- Jasmine jobb lenne ha a húgod is veled menne.
- Apa húsz éves vagyok tudok vigyázni magamra.
Az idegeimre megy mikor apa úgy kezel, mint egy három évest.
- De Jasmine, figyelj másik ország, más szokások és mi, még soha nem voltunk itt.
- Az ég szerelmére apa húsz éves vagyok tudok vigyázni magamra, miért nem érted meg? - kiabáltam vissza most már dühömben. Gyorsan felkaptam a táskám és kiviharoztam a lakásból. Amint kiértem a hotelből a langyos nyári szellő átjárta a dühtől égő arcom. Csak rohantam és rohantam előre azt remélve, hogy találok egy sötét zugot ahol magam lehetek. Ez a remény gyorsan elszállt mivel a város este kivilágítva szinte olyan, mint nappal. Minél hamarabb le kéne higgadnom, mert már a második embert sodrom el magammal. De annyira dühös vagyok, hogy nem bírok lehiggadni. Nem értem apát, miért a húgomat pártolja? Rendben, hogy ő a fiatalabb, de akkor őt kéne a legjobban féltenie is, nem?
- Hé, nem látsz a szemedtől?
- Jaj, bocsánat, nagyon sajnálom, nem vettem észre.
- Maga sír?
- Oh, nem.
- De, pontosan, nem vagyok vak, látom hogy sír.
- Igen, sírok, de ez most miért olyan fontos?
- Nos, lássuk csak, mert az emberek nem sírnak saját akaratukból.
- Elég sok dolgon mentem keresztül…
- Csodás már az eső is esik. Jöjjön haza kísérem.
- NEM! Nem akarok haza menni.
- De az esőben akkor sem maradhat.
- Kérem vigyen el valahova csak haza ne.
- Rendben jöjjön.
Azzal elkísért és beültettet a kocsijába. Pontosan nem emlékszem, hogy a kocsi, hogyan nézett ki, de az biztos, hogy nem volt olcsó. Körülbelül tíz perc múlva megálltunk és segített kiszállni a kocsiból. Valami elő kelő helyen voltunk mert a kő fényezett volt. Felmentünk a liften, ha jól számoltam akkor a negyedik emeleten álltunk meg. A lakás ahova mentünk nagyon rendezett volt és gyöngyvirág illat volt. Segített lefeküdni az ágyra és többre nem is emlékeztem, mert nagyon elfáradtam a mai napban, ezért elaludtam. Másnap reggel azt sem tudtam, hogy hol vagyok, ezért megrémültem mikor nem a saját takaróm illatát éreztem. Felültem az ágyban és próbáltam átgondolni, hogy mit történt tegnap, de nem sokra emlékszem. Csak halvány foltokra…
- Jó reggelt!
- Uhm, jó reggelt.
- Jól aludtál?
- Hát, fogjuk rá.
- Mi történt tegnap és hogy kerülök én ide?
- Semmire nem emlékszel?
- Hát azt nem mondanám, hogy semmire csak halvány foltokra…
- Sétáltam az utcán és nekem jöttél, láttam, hogy sírsz, de nem mondtad meg, hogy miért és innentől fogva nem is kérdeztem. Aztán eleredt az eső és felajánlottam, hogy haza viszlek, de te tiltakoztál. És végül elhoztalak hozzám, mert nem akartalak ott hagyni az esőben.
- Ő, izé, köszönöm.
- Amúgy mi a neved?
- Jasmine vagyok. És te?
- Én JinHwan vagyok.
- Azt hiszem nekem most mennem kéne…
- Haza viszlek, már ha most megengeded.
- Oké, akkor felöltözök.
- Csak nyugodtan, addig csinálok neked kávét.
- Köszönöm.
JinHwan annyira kedves volt, pedig nem is ismertük egymást. Azzal a gyönyörű mosolyával amikor rám mosolygott szinte elolvadtam. Nem akartam mondani neki, hogy összefuthatnánk valamikor, mert azért az elég furcsán hangzott volna azután, hogy segített nekem. Negyed hosszú haja világosbarnára van festve és frissen mosott, vanília illata volt. Azok a mandula barna szemei csak úgy csillogtak mikor velem beszélt.
- Jasmine kész vagy?
- Őőő, igen…
- Itt a kávé.
- Köszönöm.
- Idd csak meg nyugodtan, ráérünk, nem rohanunk.
- Jó.
- Elmegyek a mosdóba és indulhatunk is.
- Rendben.
Remélem apa nem fog vele meglátni, mert akkor nagy bajban leszek.
- Indulhatunk?
- Igen, persze.
Míg a kocsihoz nem értünk nagyon sokat gondolkodtam, hogy apa nagyon mérges lesz rám amiért kiabáltam vele, meg kin maradtam éjszakára.
- Minden rendben?
- Ja, igen persze, minden rendben…
- Nagyon zaklatottnak látszol.
- Igazság szerint az is vagyok.
- Figyelj…
Soha nem gondoltam volna, hogy ez fog történni, de JinHwan csak úgy hirtelen megcsókolt. Annyira kellemes volt és megnyugtató. Egyik pillanatban még belevertem volna a fejem a falba, a másikban meg mintha egy napsütéses virágmezőn álltam volna. Vagyis inkább mintha a felhők felett lebegtem volna.
- Na, jobban érzed magad?
- Hát…
- Hát, mi?
- Kicsit meglepett.
- Tudod, nem minden lányt viszek haza meg csókolok meg a kocsimban.
- Hát, valahogy gondoltam, hogy te nem az a “szedjünk fel csajokat” típus vagy.
- Nagyon kedvellek Jasmine.
- Izé…
- Te nem kedvelsz?
- De én is kedvellek.
- Akkor mi a baj?
- Semmi csak tudod apa…
- Ja, igen a szülők.
- Apa biztos ellenezné a dolgot.
- Nem hiszem, hogy olyan nagy probléma lenne.
- Te, nem ismered az apámat.
- Még nem.
- Nem is szeretném ha ismernéd.
- Egyszer meg kéne tudnia.
- Majd ezt máskor beszéljük meg. Itt állj meg.
- Ha akarod.
- Majd hívlak.
- Nem kaphatok egy búcsú csókot?
- Lássuk csak megérdemled?
- Hát, szerintem mindenképpen.
- Úgy gondolod?
- Teljes mértékig.
- Akkor kaphatsz.
- Sarangeyo Jasmine.
- Me too. De, most mennem kell.
- See you.
- See you.
Nagyon, nagyon nem szeretném, ha apa tudna JinHwan-ról. De, mit mondok neki, hogy hol voltam?
- Kislányom mégis merre voltál egész éjszaka?
- Bulizni voltam, amint mondtam.
- Ilyen sokáig?
- Igen.
- És hol aludtál?
- Sehol, ezért is akarok menni aludni.
- Rendben menj aludni, de később még beszélünk.
- Nekem mindegy.
Később apától, hatalmas fejmosást kaptam, amiért nem jöttem haza. De, az agyam másfelé járt, ezért teljesen kiesett, hogy mit mondott. Csak JinHwan-ra tudtam gondolni. Amint apa végzett, vissza vonultam a szobámba és láttam, hogy JinHwan hívott. Gondoltam, hogy valami semleges szöveget akart mondani, ezért később hívtam csak vissza amit elég rosszul tettem. Kiabálni kezdett velem, amiért nem hívtam vissza, azt hittem, hogy valami bajom esett. Megnyugtattam, hogy jól vagyok és nem kellett volna annyira aggódnia. A válasza erre az volt, hogy csak azért ilyen mert szeret és félt. Kicsit megrémültem, hogy mindig ilyen lesz vajon? Remélem, hogy nem. Lily-nek beszéljek JinHwan-ról? Lehet, hogy jobb lenne ha egy ideig senki nem tudna még róla. Mert mondjuk, ha Lily-vel összeveszünk akkor képes és kitálal apának. És ezt jobb lenne elkerülni. Másnap reggel, elég álmos voltam ezért nem voltam valami társasági lény. A kávé után kiültem a hotel erkélyére és bekapcsoltam a laptopom. Láttam, hogy Maria a barátnőm írt egy e-mailt.

“Szia, Jasmine, hogy érzed meg a nyaraláson? Voltak helyes srácok? Bocsánat, ezt nem kellett volna. De, most tényleg, jól érzed magad? Nem akarom itt eltörni a mécsest nálad, de nem fogod elhinni. Michael kopogott nálatok az ajtón és én ugye mentem virágot locsolni, kérdezte, hogy hol vagy. Mondtam, hogy semmi köze hozzá. De, ő itt elkezdett nekem lelkizni, hogy mennyire szeret téged és sajnálja, hogy kidobott. Gondoltam, hogy várok addig ezzel míg haza jössz, de Michael erősködött, hogy én írjak neked, mert, hogy az ő e-mailjaira úgysem válaszolsz. Nos, mindegy. Azért vigyázz magadra majd ha haza jössz akkor úgyis beszélünk. Szia! Chu~

Ez a Michael-es dolog kicsit megijesztett, de ő már a múlté, most itt van nekem JinHwan. Vajon Michael tényleg komolyan gondolta? Kétlem, hisz amikor utoljára beszéltünk akkor azt mondta, hogy soha többé nem akar látni. Vagy lehet, hogy… Nem, nem Jasmine ezt verd ki a fejedből, Maria soha nem járna Michael-el. De gondoljunk csak vissza, Maria mindig is utálta Michael-t. És most hirtelen nagyon jóban lettek. Nekem ez kicsit furcsa. Soha nem gondoltam volna, hogy a legjobb barátnőm kikezd az exem-mel. Úgy döntöttem, hogy most inkább nem válaszolok a levélre, majd amikor olyan állapotban leszek. Meg különben is JinHwan hívott. Találkozni akart velem. Mondtam neki, hogy tizenöt perc és lent leszek. Gyorsan magamra kaptam valami ruhát. Lerohantam az előcsarnokba, de JinHwan nem volt ott. Ki mentem a parkolóba, hátha kocsival jött és ott lesz, de ott sem volt. Bejártam az egész hotelt, de sehol nem találtam. Úgy döntöttem akkor felmegyek a lakásba. Bementem az ajtón és zajt halottam a konyhából. Nem gondoltam volna, de JinHwan és apa a reggeliző asztalnál ültek.
- Te, meg mit csinálsz itt?
- Oh, Jasmine.
- Hogy kerülsz, te ide?
- Érted jöttem nem emlékszel?
- Ja, persze csak nem lent kellett volna várnod?
- Figyelj Jasmine, apukádnak egyszer úgyis tudnia kéne róla…
- JinHwan beszélhetnénk?
- Persze.
- Megőrültél?
- Jasmine, figyelj rám! Nem titkolózhatunk örökké.
- Oké, megértem, de miért ilyen korán? Honnan tudjuk, hogy bármi komoly lenne ebből?
- Már van…
- De, nem olyan komoly.
- Jó, oké tény és való, hogy van közöttünk “kémia”, de ha bármi olyan nagyon komoly lenne akkor muszáj lenne tudnia apukádnak róla.
- Tudom, de apa…
- Figyeljetek. Én nem ellenzem ezt az egészet, de JinHwan rajtad tartom a szemem.
- Ne izguljon, semmi olyat nem fogok tenni amit még megbánnék.
- Remélem is.
- Jasmine indulhatunk?
- Igen persze. Szia, apa!
- Sziasztok!
Akkora kő esett le a szívemről… Meglepődtem, hogy apa beleegyezett ebbe az egészbe.
- Mit gondolsz, jó ötlet?
De Maria még mindig nagyon gyanús nekem.
- Jasmine, figyelsz te egyáltalán rám?
- Oh, ne haragudj kicsit elgondolkodtam.
- Igen látom.
- Mit szólnál hozzá ha elmennék ebédelni, éhen halok?!
- Oké persze.
- Na ki vele mi a bajod?
- Semmi, tényleg semmi.
- Megint megpróbáld meg magyarázni, hogy zöld az ég és kék a fű, igaz?
- Nem, én tényleg, ne…
- Jasmine, jól figyelj, ha bánt valami azt jobban teszed ha elmondod minél hamarabb, mert a sebek maguktól nem gyógyulnak gyorsan.
- Tudod…kaptam egy levelet a barátnőmtől és az miatt vagyok olyan zaklatott.
- Milyen levelet? Mármint mi volt benne?
- Nekem van egy exem akivel öt év után szakítottunk, de nem is ez a lényeg hanem, hogy azt hiszem, hogy Michael és Maria együtt vannak.
- Értem. Hm…Miért nem válaszolsz neki és kérdezed meg tőle?
- Mert önszántából senki nem vallaná be, hogy a legjobb barátnőjének az exével jár.
- Akkor csak vezesd fel neki, hogy mi lenne “ha”.
- Hát nem tudom…
- Miért vannak kételyeid?
- JinHwan mit csináljak?
Annyira félek, de JinHwan melegsége annyira nyugtató…Tényleg jobb lenne ha válaszolnék Marianak? Nem tudom. Annyi kérdésre nem kaptam még választ…Mi lesz ha mondjuk holnap délelőtt elcsap a busz?
- Jasmine én…
JinHwan aranyos meg minden, de mindig amikor zaklatott vagyok akkor meg fog csókolni? Ezt azért jó lenne tudni.
- Mit szólnál hozzá ha elmennénk hozzám?
- Nem bánom.
Eldöntöttem, ha haza érek akkor válaszolok Marianak. Bár kicsit félek.
- Csukd be a szemed.
- Becsuktam.
Oké, most már tényleg elég, kezdek undorodni. Miért csókolgat folyamatosan?
- Hé, hé JinHwan mit csinálsz?
- Nem bírom tovább.
- De, én nem akarok lefeküdni veled!
- Valahogy gondoltam, de elmenni meg úgysem tudsz…
- SEGÍTSÉG!!!
- Hiába kiabálsz.
- KÉREM VALAKI SEGÍTSEN!!!
Eközben a folyosón Eunhyuk sétált mert egy barátjához jött. Meghallotta a segélykérést és az ajtóhoz rohant. Berúgta az ajtót, JinHwan-t arrébb lökte az ágytól megfogta a kezem és kirohantuk a lakásból. JinHwan hamar magához tért és rohant utánunk, de nem sokáig tudott mert a nadrágja (ami még rajta volt) beleakadt a korlátba. Így elég nagy előnyt kaptunk, de mi csak futottunk és futottunk. Nem bírtam sokáig, így lassítani kezdtem, de Eunhyuk rám nézett és egyből tudtam, hogy nem szabad lassítanom. Amikor a rendőrség elé értünk megálltunk, mert tudtuk, hogy itt biztonságban vagyunk.
- Jasmine, te vagy az.
- Eunhyuk?
- Igen.
- Jaj, de jó, hogy látlak.
- Jasmine, hogy kerültél abba a lakásba?
- Hát ez egy elég hosszú történet. De majd elmesélem.
- Rendben, de most haza viszlek mert eléggé remegsz.
- Nem csoda hisz majdnem megerőszakoltak.
- Erre meg jobb nem is gondolni.
- Hívd fel apukád.
- Nincsenek otthon, elmentek Lily-vel megnézni a város nevezetességeit.
- Akkor…Van kulcsod?
- Igen van.
- Akkor gyere.
Haza bicegtem Eunhyuk-kal. Felajánlottam neki, hogy főzök egy teát, de jobbnak találta, ha inkább nem megyek a tűz közelébe. És igaza volt, mert még mindig a sokk hatása alatt vagyok és nem hiszem, hogy valami finom lenne a tea. Azt mondta, hogy feküdjek le a kanapéra majd ő csinál teát.
- Parancsolj.
- Köszönöm.
Annyira remegtem, hogy a teát is magamra öntöttem.
- Semmi baj, ne félj, már senki nem bánthat.
- Én azért nem lennék benne olyan biztos.
Eltört a bögre. JinHwan kopogott az ajtón.
- Istenem!
- Nyugodj meg Jasmine, nem tud bejönni.
- Jasmine nyisd ki az ajtót vagy berúgom!
- Uramisten!
- Nyugodj meg!
- Eunhyuk nagyon félek, mi van ha tényleg bejön?
- Nem, nem fog!
Nagyon féltem, tán ennyire még életemben nem féltem. Eunhyuk felállt és ki ment az erkélyre telefonálni. Olyan két perc múlva jött vissza, de nekem egy örökké valóságnak tűnt.
- Jasmine nyugodj meg felhívtam Junsut és ő Leeteuk meg Hangeng ide jönnek. Hidd el senki nem bánthat.
- De, hogy jönnek be, ha JinHwan az ajtó előtt áll?
- Elcsalogatják.
- Nekem mindegy, többet nem is akarok tudni.
- De, most figyelj rám. Nekünk el kell mennünk a nappaliból amilyen gyorsan csak lehet.
- Mégis hova menjünk akkor?
- Amíg telefonáltam oda kint, láttam hogy az alattunk lévő erkély kicsit kijjebb áll, mint a többi. Láttam kint kötelet is.
- Azt mondod, hogy le kell másznunk rajta?
- Nincs más megoldás, semmi kép nem maradhatunk itt mert, ha a csali mégsem jönne be és JinHwan bejutna akkor nem lenne szép vége.
- Tudod ez egy kicsit megrémít.
- Engem is. Nem sűrűn csinálok ilyet..
Felálltam, bár a térdem még mindig remegett, bár nem annyira mint eddig. Eunhyuk felerősítette a kötelet. Először én másztam le. És aztán Enhyuk. Mondtam neki, hogy mi lesz ha apáék haza jönnek?
- Jasmine, ha sikerül egy kicsit is elcsalnunk akkor felhívod apukád, hogy azonnal jöjjenek haza. Csomagoljatok össze és menjetek haza. Amint tudunk mi is megyünk a reptérre.
- Rendben.
- Tessék itt a telefonom.
- Köszi. Apa Jasmine vagyok.
- Szia Jasmine, hogy vagy?
- Ezt majd később. Azonnal gyertek haza.
- De, miért mi történt?
- Gyertek haza.
- Oké tíz perc és otthon vagyunk.
- Oké.
Kiabálást halottam fentről. Megakartam nézni, de Eunhyuk megfékezett.
- Szerintem itt biztonságosabb.
- Oh, nézd meg jöttek apáék.
- Maradj itt, én kimegyek és szólok nekik, hogy ide jöjjenek.
Az ajtó zárja elkezdett forogni. Arra nem gondoltam, hogy honnan tudná JinHwan, hogy itt vagyunk vagy hogy honnan lenne neki kulcsa hozzá. De ebben a helyzetben nem nagyon tudtam mást mondani.
- Úramisten!
- Mi az? - szólt vissza Eunhyuk.
- Itt van!
- Ki van itt?
- JinHwan.
- Az lehetetlen.
- Hát a lehetetlen most mégis lehetséges.
Soha nem gondoltam volna, hogy pont ő fog az ajtóban állni, de úgy látszik mégis lehetséges.
- Mert olyan nagy lány vagy!
- …
Maria állt az ajtóban, ami nagyon meglepett.
- Ez a te műved?
- Nos, némi segítséggel, de igen.
- De, miért?
- Már mondtam, mert olyan nagy lány vagy.
Igaz, rólam azt kell tudni, hogy én minden létező dologba belekötök és nagyon nagy a szám.
- Mi ez valami kandi kamera?
- Hát nem lett filmre véve, de valami olyasmi.
- Hihetetlen, hogy ezt teszed velem.
Azzal kiviharoztam a lakásból, de ezt valami megakadályozta. Pontosan JinHwan-ba ütköztem. Odébb álltam és lerohantam a parkolóba. Egy kocsi mögé bújtam és sírtam. Soha nem voltam még ennyire megalázva. Jó volt egy kicsit egyedül lenni, de hamar megzavarták nyugalmam.
- Jasmine…
- Kérlek menj el.
- Ugye nem haragszol rám?
- Végül is lenne okom rá.
- Az igaz, de Jasmine én szeretlek.
- Én már nem tudom…
- Jasmi…
- JinHwan kérlek menj el.
- Ha akarod.
- Igen akarom.
- Rendben.
Tudom kicsit mogorva voltam, de nem volt kedvem beszélgetni. Még JinHwan-nal sem. Apa kiabálni kezdett. De, nem akartam oda menni hozzá, ha annyira akar tőlem valamit akkor úgyis megtalál.
- Kislányom, itt vagy?
- Uhum.
- Tudom, hogy rossz érzés, de ezt is meg kell tanulni. Gyere.
- Nem bírok vissza menni.
- Dehogynem, menni fog. Állj talpra, mert később rosszabb lesz.
Nem volt több kifogásom ezért felálltam, letöröltem a gyöngyöző szemem és sóhajtottam egy mélyet. Megfogtam apa kezét és elindultam vele vissza hotelbe.

Vége

Nagyon sok köszönet anyukámnak, Miyako-nak, aki meghallgatta a részleteket. Lilye laptop-jának, hogy este is tudjak írni. A kávénak, ami az energiát tartotta bennem. És a Super Junior számoknak. És legutolsó sorban neked, hogy elolvastad ezt az egy részes kis fanfictiont.